A Magángimnázium carnuntumi kirándulása
2013. október 1.

2013 őszén mi, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium elsős diákjai útnak indultunk a Bécstől keletre található Petronell és Bad Deutsch-Altenburg települések mellett fekvő Carnuntumba. Velünk tartottak még a harmadik évfolyam tanulói is, akik a történelemszemináriumot látogatják. Körülbelül ötvenfős csapatunk nagy adag jókedvvel felvértezve vágott neki ígéretes expedíciónknak.
Carnuntum a Római Birodalom részét képezte valaha az ókorban, Pannonia Superior tartomány központja volt. Carnuntum és a mai Óbuda területén található Acquincum városok a Birodalom perifériáján voltak, ezért annak bukásakor sajnos a legelsők között semmisültek meg. A fénykorukban 20-30 ezres városokból csak romok maradtak, amelyek a régészeknek köszönhetően Carnuntumban életre keltek. Egykori építészeti technológiák , illetve korabeli anyagok segítségével építettek újjá néhány épületet a megmaradt alapokra. A múzeum igazi érdekessége az, hogy ezekbe az épületekbe az ideérkező látogató bátran beléphet, bármit megérinthet, kézbe foghat.
A carnuntumi szabadtéri múzeum két részből állt, elsőként a múzeum épületében lévő kis kiállítást tekintettük meg, mely az időszámításunk szerinti második századból származó sírhelyek maradványait és néhány a korabeli életről szóló kisfilmet mutatott be. A szabadtéri részen először is az egykori polgár-és katonaváros miniatűr makettjét szemlélhettük, majd utunk a piac, ahogy latinul nevezték a fórum felé vezetett. Ezután néztük meg a múzeum leglátványosabb épületét, a thermát vagyis a római kori város egyik nyilvános fürdőjét. Láthattuk az épület padlófűtésének maradványait, a fürdő illemhelyét, könyvtárát, majd az egyik helyiség kényelmes kereveteire letelepedve hallhattunk Simon Beáta tanárnőtől jó pár érdekes dolgot a város történetéről. Bár a fürdő hívogató medencéiben mi is szívesen megmártóztunk volna, erre nem nyílt alkalom, így az irányt a polgárházak felé vettük. Elsőként a Villa Urbanát, egy tehetősebb család házát tekintettük meg, ahol a díszes étkezők és hálószobák sokaságában gyönyörködtünk. Később egy kevésbé módos polgár házát vettük szemügyre, aki az ott talált kelmék alapján a tudósok szerint valószínűleg kelmekereskedő lehetett, feltételezések szerint Luciusnak hívták. Ez a ház már kevésbé volt díszes, mégis sok érdekességgel kecsegtetett.
Végül egy különös épületmaradványra is rácsodálkozhattunk, amelynek kiléte még felderítetlen, elképzelhető hogy a sok mozaikpadlós kis helyiség boltoknak adott helyet, de feltételezések szerint akár bordélyház is lehetett.
Utunk végén elsétáltunk a közeli amfiteátrumba is, az egykori gladiátorjátékok színhelyére. Élményekkel és sok-sok ismerettel gazdagodva térhettünk haza.

Sítúra
2012. január 30. - február 3.

Alapiskolás hetedikesként a sítúra gondolata is mást jelentett, mint elsős gimnazistaként. Őszintén szólva nem sok lelkesedéssel indultam útnak, nem csigázott fel az utazás, mégis hétfő reggel felszálltam a buszra és kibírtam a hatórás zötykölődést. Nem volt kedvem 1 hetet távol tölteni, furán hangzik, de maradtam volna inkább az iskolapadban. Ekkor állt meg a busz, és kisvártatva a kedvem egyre csak javult. Mikor beszívtam a friss levegőt már nem is gondoltam másra, csak arra, hogy végre sítalpon száguldjunk le a hegyről. Sajnos erre még várhattam. Elszállásoltak, megtudtuk, hogy meleg víz csak szerencsés pillanatokban lesz, majd elkezdődött az „ismerkedős est”.
Másnap megtörtént, amire vágytam. Lefelé száguldottam a hegyoldalról, csodálva a természetet és a vakító fehérséget. A hegyi levegő szinte csípte az orromat és már tudtam, nem fogom megbánni, hogy eljöttem. Már ezért a pillanatért megérte.
Ha össze kellene foglalnom a héten történt dolgokat-márpedig most össze kell-csak annyit mondanék: összekovácsol. Az egész évfolyamot közelebb hozta egymáshoz, nem kevésbé a tanárokhoz. Esténként olyan dolgok is szóba kerültek, amelyekről az iskolában a tanulás terhe miatt biztosan nem esett volna szó. Őszintén megismertük egymást, barátokat szereztünk és csupán felszabadultan élveztük, hogy távol vagyunk az otthonunktól, távol az iskolától és a tanulástól, távol a hétköznapoktól!

Gloria Victis történelmi vetélkedő - Budapest
2011. október 21-23.

A Rákóczi-szövetség Budapesten megrendezte a Gloria Victis nevű történelmi vetélkedőt, amely október 21- től 23- ig tartott. A verseny témája II. Rákóczi Ferenc és kora volt. Két csapatunk is bejutott a verseny középdöntőjébe, ahova a szervezők a Kárpát- medence magyar középiskolásainak legjobb 60 csapatát hívják. Az egyik csapatot Kósa Bianka, Kázmér Nikoletta és Szűcs Dániel alkották, a másik csapat tagjai pedig Kovács Anna, Váradi Krisztián és Barta Róbert voltak. A versenyről Kovács Anna számolt be:
Pénteken tömegközlekedéssel jutottunk el a helyszínre, ahol egy ifjúsági hotelben kaptunk szállást.
A verseny helyszíne a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt, ahol a szervezők az igényes feladatlappal bizony kifacsartak belőlünk minden tudást, alaposan megdolgoztatták az agyunk fogaskerekeit.
Mikor befejeztük, következhetett a délutáni lazítás. A társaság egyik fele moziba, a másik fele pedig az 1956- os forradalom emlékére rendezetett felvonulásra ment. Vasárnap reggel fáradtan, de izgatottan vártuk a középdöntő kiértékelését. Egyik csapatunk sem jutott be a döntőbe, de összesítésben szép helyezést értünk el, hiszen a versenybe több száz csapat nevezett be, s a harmadikosoknak sikerült a 15. , a másodikosoknak pedig a 30. elérniük.
Végignéztük a legjobb tíz csapat versengését, meghallgattuk az eredményhirdetést, és megkaptuk az értékes könyvcsomagokat. Ezután ugyanúgy, ahogyan érkeztünk, tömegközlekedéssel hazautaztunk.
Bár nem szereztünk dobogós helyezést, büszkék vagyunk arra, hogy ilyen rangos, nemzetközi versenyen képviselhettük iskolánkat. Felkészítő tanárunk Simon Beáta volt.
Fogadd el, fogadj el!
2011. szeptember 22.

Ha elfogadod, hogy egyszerre vagyunk egyformák és különbözőek, ha elfogadod, hogy tanulhatunk egymástól, legyünk bár ép vagy fogyatékos emberek, ha elfogadod, hogy segíteni néha annyi, mint elfogadni a másikat, akkor fogadj el egy jó tippet, és gyere szeptember 22-én a Vásártérre!

Célunk, hogy sérült és ép emberek együtt tegyenek valami nem szokványosat ezen a napon. Készítsük el közösen az elfogadás óriásvirágát! Csatlakozz Te is!
A Kézenfogva Alapítvány Fogadd el, fogadj el! közvélemény -formáló rendezvénysorozatának dunaszerdahelyi stafétaállomása. Társszervező a Carissimi nonprofit alap a Dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulással együttműködve.
Fogadd el tőlünk ezt a napot, fogadj el bennünket!
Ezt a meghívást természetesen iskolánk is elfogadta, sőt három diákunk a kulturális műsorba is bekapcsolódott, a délutáni műsor egyik pontja volt az értelmi sérült fiatalok közös fellépése a magángimnázium tanulóival: Majával, az Arizona énekesnőjével, Sáha Emesével és Varga Evelinnel. A Dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulással az együttműködésünk nem most kezdődött. Diákjaink már az előző évben is bekapcsolódtak a társulás által szervezett gyűjtésbe.
Sítúra
2012. január 30. - február 3.

Simon Eszter: És igen!Végre elérkezett az a nap, annak a hétnek a kezdete, amit egész 1.-ben terveztünk,vártunk . Az első gimis sítúra. Az indulás az és az érkezés Stará Ľubovňára a szokásosan kissé lassú és vontatott módon telt ,de már itt a kezdeteknél megalapozódott a jó hangulat. Körülbelül háromnegyed óra egy helyben álldogálás és fagyoskodás után a Panzió előtt végre beengedtek minket, hogy birtokba vegyük a szobáinkat. Ezután tettünk egy vacsora előtti gyors, esti sétát, hogy szemügyre vegyük a síterepet. Mikorra már mindenki mindenkit megfürdetett alaposan a hóban, visszatértünk a panzióba, megvacsoráztunk, az este további részében pedig, (hivatalosan) 11-ig már mindenki oda és arra ment a Panzióban, ahova csak akart. Másnap reggel már mindenki alig várta, hogy felvegye a síléceit és letesztelje a pályákat. Persze voltak csoportok, kezdők, haladók „profik” és mindenkit szétosztottak tudásának megfelelően, ezután délig siklottunk, voltak, akik csak próbáltak siklani, de mindenki kellően elfáradt már a délelőtt folyamán, a panzióban elfogyasztott ebéd után viszont mindenki újult erővel vágott neki a pályáknak és egész estig csak síeltünk. Igazából minden nap ebben a menetrendben zajlott kelés, evés, síelés, (alvás), evés, síelés, és esténként pedig szabad programok, bár a tanárok mindent meg tettek egy kis karaokiért , mi már valahogy nem voltunk olyan lelkesek. Csütörtökön „pihenőnap” lévén másfél órás vártúrát tettünk Stará Ľubovňán -15 fokban. Szerintem nem is kell mondanom, hogy mindenki mennyire élvezte… De végül a helyi Kolibában tett látogatás és egy tál finom meleg étel és ital mindenkit kárpótolt. Este -30 fokban pedig kipróbálhattuk az esti sízést. Szóval mindent egybe vetve még „pihenő napunk” is eseménydúsan és nagyon jól telt. Pénteken még utoljára alaposan kisíztük magunkat és elbúcsúztattuk a sípályáktól. Szombaton reggel pedig mindenki kissé szomorkásan, de mégis örömmel indult útnak. De hétfőn már mindannyian boldogan visszatértünk volna egy újabb fergeteges hétre Stará Ľubovňára.
Stupavai túra
2011. október 2.

Megkezdték munkájukat a szakkörök. Az egyik legnépszerűbb idén is a Komlós Tünde vezette turisztikai szakkör. Az első idei túra Stupavára vezetett. Horváth Péter segített a túra lebonyolításában. Nagy Juli így számolt be róla: Október 2-án eddigi legjobb túránkon vettünk részt Komlós Tünde tanárnő és Horváth Péter tanár úr kíséretében. Háromnegyed tízkor megérkeztünk Stupavára, ahonnan egy rövid bevásárlást követően elindultunk, hogy meghódítsuk a stupavai hegyeket. Indák és gyökerek képeztek akadályt előttünk, ám mi rendíthetetlenül küzdöttünk tovább. Bár az út megterhelő és fárasztó volt, jó hangulatban, élvezve a szabadságot, rengeteg fényképpel gazdagodva értük el célunkat, Pajštún várát.
A várhoz érve pihenőt tartottunk, és felfedeztük a romok rejtette szépségeket és a tájat. Tábortüzet rakva szalonnát, szafaládét és gumicukrot sütöttünk. Tele hassal és füstösen indultunk vissza, beiktatva a hagyománnyá vált „hututu” játékot. A játéknak köszönhetően elkéstük a hazafelé induló buszt, így kénytelenek voltunk egy órát várni a következőre. Mivel este nyolc órára értünk haza, a hétfői kémiaórán mentesültünk a felelés alól. Ez, és az átélt élmények kárpótoltak minket a fárasztó útért.
Tanulmányi kirándulás Malonyára
2011. szeptember 28.

Szeptember 28-án a második évfolyam tanulói tanulmányi kiránduláson vettek részt Malonyán( Mlyňany). A diákokat Egri Gabriella és Matus Olga kísérték el. Marczell Patrícia így számol be a kirándulásról: A malonyai arborétum Szlovákiában a leggazdagabb és legértékesebb idegen eredetű, főképpen örökzöld faállománnyal rendelkezik. Tekintettel az egyedi gyűjtemény terjedelmére, Európában a legnagyobbak közé sorolható. Aranyosmaróttól (Zlaté Moravce) délre található az arborétum. 67 hektárnyi területen több, mint 2 300 növényfajta található. Ezek Kelet-Ázsiából, Kóreából és Észak-Amerikából származnak. A fő séta útvonal 4,5 km hosszú. A legértékesebb példány a ritkaságnak számító tengerparti óriásfenyő és több ázsiai eredetű fafajta, melyek Ázsián és ezen a helyen kívül sehol sem fordulnak elő. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon. Bejártuk szinte az egész parkot, milliónyi növénnyel és fával találkoztunk és sok-sok élménnyel gazdagodtunk. Köszönjük, hogy itt lehettünk!